Animációs dokumentumfilm. A zászlóméret, mint a magyarság mértékegysége. Hangfelvétele 2008 tavaszán, egy budapesti tüntetésen készült. Az eredeti videó megtalálható a Hírszerző videói között.
Tektonikus lemezek billegnek. Minden rezdülésük újabb száz métereket mélyít a szakadékon. Atya és fiú. Az ír kocsma hajópallói is recsegve szakadnak ketté köztünk. Barát és barát között. 20 év foszlik szét néhány jéghideg pillanatban. Ország és ország között. Nem tartozunk össze? Nem volt igaz a sűrű emeletes ágyak vasa? Tudatlanságok és ismeretlenek között. Elreped a fa asztal két pohár sör között. Pohár és pohár között. Gyomorgörccsel elfogadni próbált mindenkinek mindent szabad félreértése. Otrombák és bunkók között. Csendben várt lemez nyugalom. Szent és szentek láva lemeze között. Történelem. Zászlók sora. Csak vászon és bot. Zászlók között. Kosztolányi. Persze, persze. De akkor nekem is, nekem is szabad.
Szabad kimondanom. Fájt. Eddig nem kellett erről az oldalról is definiálnom magam: bástya h6*. Az Illustrator megnyugtatóan pontos racionalizmusa: goromba, mint egy idegen logarléc. Document setup: 5 mm x 6 mm. Számok és évszámok között. Virtualitások és hazugságok között. „A Rákóczi-szabadságharc is tulajdonképpen egy belső polgárháború (is) volt. Ez is az.” Csak kard helyett notebook-ot hordunk. Harc és béke között. Csak az önkorlátozásban hiszek. Piros és fehér. Tisztelem, ami elmúlt, letisztult. Vörös és ezüst. Tisztelem azt a jót, amiben ember valaha is hitt. Gondolt és izzott. Sávok. Élt és halt. Sávok. Jó és rossz között.
Ha nem ismernélek, és nem tudnálak már elfogadni, szeretni, akkor azt gondolnám: kár. Kár, azokért a történelem órákért, kár, hogy nem volt soha Barkasod, az a pöfögő három darab kétütemű henger, kár, azért a sávos két S betűért, kár, hogy nem 15 millió magyar animációs rendezője akarsz lenni, kár, hogy beletenyereltél, kár, hogy mi már nem mennénk soha tűzbe a Magyar Történelmi zászlósor mögött.
Ha tudnálak utálni, akkor azt mondanám: szerencse. Szerencse, hogy mi ráérünk ezen vekengeni, nem kell tűzbe menni. „All in the name of Liberty.” A film második fele tetszik, a zene is.
Beküldő: Roka. Beküldés időpontja: 2008, augusztus 2 - 15:47.
Nekem egyáltalán nem olyan nehéz elfogadni azt, hogy bizonyos dolgokról másképp gondolkodunk. Ez számomra természetes. Nekem éppen ezért a barátság megléte egyáltalán nem is kérdés, mert hogy nem ezen múlik.
Haver lehet sok az életében, de az igazi barátságban az a lényeg, hogy számíthatsz a barátodra bármikor, ha igazán szükséged van rá, még ha hosszú évek óta nem is találkoztál vele. Éppen ezért igazi barát kevesebb van. Nekem Pesten kettő, Debrecenben egy.
Nos, szerintem mi egymásra bármikor számíthatunk. Bár az utóbbi tíz évben erre nem volt szükségünk, mert éltük a saját életünk, én ezt így érzem. És ez nyilván azért van, mert számos dolog kötött össze minket anno Pesten, amelyeknek közös tapasztalatai és átélései nem fognak elmúlni, csak velünk együtt.
No így. Ennek a bejegyzésnek ez a lényege: a barátságot én különválasztom, mert a többi már "szellemi" vita. Rendben van, fontos, folytassuk is, hogy szerinted vagy szerintem mit tettem jól vagy rosszul, de az már egy másik kérdés...
"De szép is volna itt az élet, csak azok a rusnya darazsak ne lennének."
WOW! EZ az egyik legjobb!
WOW! EZ az egyik legjobb!
9 ok, amiért olyan jó kerékpározni
Nem is, mert a 9 ok, amiért olyan jó kerékpározni nálunk.
http://www.patro.hu/roka/node/13
Patrónak
Az első kettő a legjobb Patrókám.
Szipirtyó
„Is it getting better?
Do you feel the same?” (U2)
Tektonikus lemezek billegnek. Minden rezdülésük újabb száz métereket mélyít a szakadékon. Atya és fiú. Az ír kocsma hajópallói is recsegve szakadnak ketté köztünk. Barát és barát között. 20 év foszlik szét néhány jéghideg pillanatban. Ország és ország között. Nem tartozunk össze? Nem volt igaz a sűrű emeletes ágyak vasa? Tudatlanságok és ismeretlenek között. Elreped a fa asztal két pohár sör között. Pohár és pohár között. Gyomorgörccsel elfogadni próbált mindenkinek mindent szabad félreértése. Otrombák és bunkók között. Csendben várt lemez nyugalom. Szent és szentek láva lemeze között. Történelem. Zászlók sora. Csak vászon és bot. Zászlók között. Kosztolányi. Persze, persze. De akkor nekem is, nekem is szabad.
Szabad kimondanom. Fájt. Eddig nem kellett erről az oldalról is definiálnom magam: bástya h6*. Az Illustrator megnyugtatóan pontos racionalizmusa: goromba, mint egy idegen logarléc. Document setup: 5 mm x 6 mm. Számok és évszámok között. Virtualitások és hazugságok között. „A Rákóczi-szabadságharc is tulajdonképpen egy belső polgárháború (is) volt. Ez is az.” Csak kard helyett notebook-ot hordunk. Harc és béke között. Csak az önkorlátozásban hiszek. Piros és fehér. Tisztelem, ami elmúlt, letisztult. Vörös és ezüst. Tisztelem azt a jót, amiben ember valaha is hitt. Gondolt és izzott. Sávok. Élt és halt. Sávok. Jó és rossz között.
Ha nem ismernélek, és nem tudnálak már elfogadni, szeretni, akkor azt gondolnám: kár. Kár, azokért a történelem órákért, kár, hogy nem volt soha Barkasod, az a pöfögő három darab kétütemű henger, kár, azért a sávos két S betűért, kár, hogy nem 15 millió magyar animációs rendezője akarsz lenni, kár, hogy beletenyereltél, kár, hogy mi már nem mennénk soha tűzbe a Magyar Történelmi zászlósor mögött.
Ha tudnálak utálni, akkor azt mondanám: szerencse. Szerencse, hogy mi ráérünk ezen vekengeni, nem kell tűzbe menni. „All in the name of Liberty.” A film második fele tetszik, a zene is.
*Iustam causam Deus non derelinquet
A barátságról
Nekem egyáltalán nem olyan nehéz elfogadni azt, hogy bizonyos dolgokról másképp gondolkodunk. Ez számomra természetes. Nekem éppen ezért a barátság megléte egyáltalán nem is kérdés, mert hogy nem ezen múlik.
Haver lehet sok az életében, de az igazi barátságban az a lényeg, hogy számíthatsz a barátodra bármikor, ha igazán szükséged van rá, még ha hosszú évek óta nem is találkoztál vele. Éppen ezért igazi barát kevesebb van. Nekem Pesten kettő, Debrecenben egy.
Nos, szerintem mi egymásra bármikor számíthatunk. Bár az utóbbi tíz évben erre nem volt szükségünk, mert éltük a saját életünk, én ezt így érzem. És ez nyilván azért van, mert számos dolog kötött össze minket anno Pesten, amelyeknek közös tapasztalatai és átélései nem fognak elmúlni, csak velünk együtt.
No így. Ennek a bejegyzésnek ez a lényege: a barátságot én különválasztom, mert a többi már "szellemi" vita. Rendben van, fontos, folytassuk is, hogy szerinted vagy szerintem mit tettem jól vagy rosszul, de az már egy másik kérdés...
"De szép is volna itt az élet, csak azok a rusnya darazsak ne lennének."
csak egy mondat
Na nézd: éppen most kezdődött a Hóvirágünnep a tévében.