Flash, avagy megújul-e az animációsfilm?

Interjú velem még 2005-ből

Az animációs kultúra terjesztését és – egyebek közt – a magyar filmiparból mintegy másfél évtizede hiányzó friss mesefilmek és felnőtteknek is készülő egészesetés animációs filmek gyártását szeretné ismét beindíttatni a Manifeszt. A főleg fiatalokból álló Magyar Animációsfilmes Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület hiányolja az ilyen alkotások állami támogatását és az illetékes szervek döntési mechanizmusainak átláthatóságát.

A Manifeszt Állami Számvevõszéki vizsgálatot kért az Magyar Mozgókép Közalapítványról. Miért?

A Manifeszt 2004. június 28-án jött létre. Egyik célja az, hogy a magyarországi filmgyártásra szánt közpénzek elosztását figyelemmel kísérje azért, hogy az állami testületek munkáját segíthessük, különös tekintettel az animációra jutó összegekre. Mindezt persze csak a rendelkezésre álló információk alapján tehetjük, mivel azokról tudunk, akik kaptak támogatást, azokól viszont nem, akik pályáztak ugyan, de nem kaptak. Tovább görgetve a problémát, felmerül a kérdés: vajon mennyire működik törvényesen a Magyar Mozgókép Közalapítvány és annak Animációs Szakkollégiuma? Hiányosságokat tapasztaltunk, ezért írtunk leveleket Tóth Erzsébet főtitkárnak (vele személyesen is találkoztunk), illetve Szemadám Györgynek az Animációs Szakkollégium elnökének. Tóth Erzsébettől a második levelünkre kaptunk választ, már azt követően, hogy az Állami Számvevűszékhez közérdekű bejelentést tettünk – idézem – „a Magyar Mozgókép Közalapítvány költségvetési támogatás felhasználásának és a törvényes működés betartásának ellenőrzése iránt” tárgyban.

Az Animációs Szakkollégiumról kezdtünk vizsgálódni, de rájöttünk, hogy megállapításaink egy része az egész MMK-ra vonatkozik – valószínűleg ezért kaptuk későn a válaszlevelet, amely - és ezt köszönettel vettük - bizonyos kérdésekre ad feleletet, ám számosra nem. Ezért voltunk kénytelenek tovább lépni az ÁSZ és így a Magyar Parlament irányába is, hiszen, a számvevőszéknek beszámolási kötelezettsége van az országgyűlés felé. Első kérdésünk az ÁSZ-beadványban: mennyire átláthatóak az Animációs Szakkollégium döntései? –. Az MMK (K = Közalapítvány) 1998-ban jött létre, az MMA (A = Alapítvány) jogutódaként. Az Animációs Szakkollégium tagjai a megalakulás óta ugyanazok – tavaly még két embert vettek fel. A döntéshozói pozícióban levõ szakkollégiumi tagok csak „szelektív” kapcsolatot tartanak fenn az animációs filmes szakmával. Nem ismerjük a véleményüket, nem tudjuk, mit gondolnak az animációs szakmáról, mennyire ismerik az animációs technikákat, mûfajokat. Véleményem szerint nem annyira filmeket, mint inkább alkotókat és cégeket támogatnak: rossz struktúrát, félig tönkrement stúdiókat pénzelnek ahelyett, hogy a szakma megújulását segítenék elő.

Céljaitok között szerepel a gyerekeknek szóló animációs mesefilmek gyártásának újbóli felfuttatása is, mert erre nem jut elegendõ közpénz.

Igen. A szakkollégium azt mondja, hogy próbálkoznak, például adnak támogatást a hetvenes években elkezdett Magyar népmesék sorozat folytatására. A Vuk folytatására, egy albínó Vukra is adtak támogatást, most a Mézgával próbálkoznak. Mellesleg azért kellett albínóra csinálni szegény Vukot, mert tudomásom szerint nem rendelkeztek a szerzõi jogokkal. Lehet persze így is, de én az új tervezésû és szemléletű sorozatok híve vagyok. Az Animációs Szakkollégium azzal védekezik, hogy nem lehet teljes egészében támogatni ilyen sorozatokat. Ez is igaz, de nem tudom, mennyire ismerik a különbözõ animációs műfajokat: nemcsak kétmillió forint per perc árú rajzos animáció létezik, hanem akár ötszázezres árban is lehet filmet készíteni a korszerű technológiákkal és kisebb kompromisszumokkal. A számítógépes flash-animációval és jó gyártási szervezéssel remek filmeket, sorozatokat lehetne elindítani. Magát a sorozat kategóriát is ki kellene emelni, a keretösszegeket pontosan meg kellene határozni, ezzel is átláthatóbbá téve a rendszert. Ha ez a szándék ötvöződne a televíziók szándékaival – amelyek egyszer majd, remélhetőleg szintén beszállnak a gyártásba – az nagyon örvendetes volna.

Hogyan készült el régen a Mézga, a Vuk?

Az összes magyar animációs-sorozat megrendelője a Magyar Televízió volt. A rendszerváltás után egy-két évvel hirtelen minden támogatás megszűnt – ekkor nullázódtak le a tévéjátékok is. Ennek több mint tíz éve. Az animációs szakma ettől a ponttól kezdte keresni a lehetőségeit. A gond az, hogy a régi módszerek szerint és a régi gyártási technológiával már nem lehet filmet készíteni.

Kanyarodjunk vissza az Animációs Szakkollégium döntési mechanizmusaihoz!

Úgy érezzük, hogy a döntések nem objektívek. Kimutattuk, hogy 2004-ben a felosztható pénzek viszonylag nagy részét (pontosan 40,38 százalékát) a Pannóniafilm – illetve a helyette és nevében pályázó Ma-Ra Film Kft. – és a Kecskemétfilm kapta. Ez a két cég már messze nem olyan nagy mint a rendszerváltást megelõzõen. A nyolcvanas években egy cég volt, a Pannónia, és ennek műterme volt a Kecskemétfilm, amely azután önállósodott. A kilencvenes években a helyzet(ük) gyökeresen megváltozott. A Pannónia bérmunkát csak ritkán kapott, reklámot pedig szinte egyáltalán nem – viszont a kecskemétiek akkor már igen. Született egy csomó új cég, amelyek egyre erõsödõ stúdiókká nõttek a piacon, miközben ez a két cég összement. Jelenleg a Pannónia Filmstúdióban körülbelül tízen dolgoznak, technikai háttér sincsen már igazán. Decemberben a két utolsó Crass típusú trükkasztalt szerelték le kamerástul, az egyik a kaposvári egyetemre került, a másik pedig egyelőre szétszedve hever, és valószínűleg egy magánlakásban fogják felszerelni. Négy darab 3-6 éves PC-számítógép pár programmal nem nevezhetõ komoly technikai bázisnak. Ennél a – Tóth Erzsébet szerint – „kis” cégek is nagyobb gyártókapacitással és korszerűbb technológiával rendelkeznek. És ne felejtsük el a 90-es években leginkább prosperáló Varga Stúdiót sem, amelyet szintén „száműztek” a közpénzek elosztásakor, ezért – ameddig még bírta az éles versenyt – kénytelen volt külföldi munkákból megélni. A Pannónia tíz éve folyamatosan a csőőd szélén van, a közpénzekbõl, animációs rajzolói tanfolyamok tandíjából és a jogdíjakból tartja fenn magát.

„…a Manifeszt Egyesület tagjai közül is néhányan a Ma-Ra Kft-t választották filmjeik elkészítéséhez” – írja a levélben Tóth Erzsébet, az MMK fõtitkára.

Ez nem egészen így van. A Tóth Erzsébet levelében fölsorolt alkotók a Ma-Ra Kft helyett eredetileg a Pannónia Filmstúdió Grácia Műtermében dolgoztak– kivéve Jankovics Marcellt. A Grácia évtizedek óta kiemelt animációs műhely, ahol részben a 45-50 év fölöttiek generációi dolgoznak – Orosz István, Gyulai Líviusz, Kiss Iván – és becseppennek fiatal alkotók, akik azért adják be a Pannónia Filmstúdió Grácia Mûtermén keresztül a filmtervüket, mert így van esélyük a pályázásra, illetve mert nehezen rakják össze a pályázati anyaghoz szükséges dokumentációt. Véleményem szerint az adminisztráció átvállalása, és nem a komoly közös mûhelymunka miatt választják a Gráciát. A tavalyi kivételes eset volt: a Pannónia nem pályázhatott a köztartozásai miatt. Az a döntés született, hogy pályázhatnak egy másik cég nevében (Ma-Ra Kft.) és az alkotókat a Kft áttette. Annak persze örülök, hogy a rendezők szerencsésen elkészíthetik filmjeiket, a kérdés nem is ez, hanem inkább a rendszer jogtisztasága, átláthatósága. Az egyik rendező azt mondta nekem, hogy az ő megkérdezte, miért is nem pályázhat akkor õ egy másik (harmadik) cég nevében? Miért is nem viheti át a filmjét a saját bt-jébe? Azt mondták neki: vagy így, a Ma-Rán keresztül csinálja meg a filmetvagy egyáltalán nem csinálhatja meg. Ezek a választások kényszerben születtek, és a történet nem arról szól, hogy az alkotó eldönthette volna, hogy saját maga pályázik-e. Itt bukik ki az erkölcstelenség, vagyis az, hogy elsősorban kft-t, céget támogatnak, nem pedig filmet. A kilencvenes évek elején készült egy-két filmem a Gráciában, pályáztam is, nyertem is. ’97 táján úgy gondoltam, mivel a Pannónia nem rendelkezik számítógépes kapacitással, hiszen otthon a saját gépeimen készítettem el a filmemet, semmilyen gépparkot, technológiát nem nyújt, miért is pályázzak egy ilyen mûtermen belül. Külön kezdtem pályázni, saját céggel: ötből egyszer kaptam rá esélyt, hogy az ötletből filmet készítsek.

Mit vártok az ÁSZ-vizsgálattól? Hiszen Tóth Erzsébet leveléből az is megtudható, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal „2004. második felében tartott átfogó ellenõrzést a közalapítványnál, és vizsgálta az (Önök által) -általatok kifogásolt Pannóniafilm Kft és Ma-Ra Kft közötti engedményezési szerzõdések jogszerűségét is többek között, de jelentésében nem kifogásolta a jogügylet, valamint az MMK döntésének helyességét.”

Több vizsgálat volt már, 2003 januárjában például egy ÁSZ-vizsgálat azt jelentette ki, hogy az MMK döntéseinek 60 százaléka törvénytelen – fõleg adminisztratív alapon. Mi is sorba szedtük, hogy szerintünk mi kifogásolható, például Az ember tragédiája jogdíjaival kapcsolatban – erre, egyébként, Tóth Erzsébet nem is válaszolt. 2002-ig minden évben a Pannóniafilm pályázott, és nyert el összességében több tízmillió forintot a produkcióra.Feltételezhető az is, hogy az állami Pannónia rendelkezett a produkció minden jogával, hiszen ez feltétele is a pályázatnak. De 2003-ban és 2004-ben már a magántulajdonú Ma-Ra Kft. pályázott ugyanazon produkció következő perceinek gyártásával, mivel egyéb okokból a pályázási lehetőségből ki kellett zárni. Kérdés, egyáltalán hogyan kerülhettek hirtelen a jogok az állami tulajdonú Pannónia Filmstúdióból a magántulajdonú Ma-Ra Kft.-be.

Az egyesület számos célja között – könyvkiadás, fesztiválszervezés, honlap működtetés szerepel az is, hogy a filmgyártásbana gyerekeknek szánt, történetmondós mesék, továbbá felnőtteknek készülõ egészestés animációs filmek is készüljenek. Az Animációs Szakkollégium ezzel szemben jelenleg csak az úgynevezett egyedi képzőmûvészeti típusú animációt támogatja.

Eljutottunk a gödörbe… Innen már csak fölfelé vezethet az út, de pár év mégkell, mire beindul az animációs filmgyártás- természetesen csak akkor, ha megkapjuk a megfelelő támogatásokat. Egyik pillanatról a másikba nem megy. Számos tehetséges alkotó pályázatának elutasításáról tudok, rettentően sajnálom, hogy ezek a filmek nem készülhettek el az elmúlt években. Beszéltem olyan alkotóval, akinek végképp elege lett, és lemondott a filmgyártásról, pedig lelkesedéssel, díjat is nyerve indult a pályáján. Ha valami megváltozik, és lehetőség lesz ilyen filmek készítésére, akkor talán majd ő is előszedi a terveit. Két-háromhetente küldök hírlevelet az egyesület tagjainak. Az utolsóban bíztattam őket, hogy bízzanak az animáció jövõjében. De azt is megírtam nekik, hogy az egyesület elnökeként idén nem fogok pályázni támogatásra -pedig szívből szeretnék, van kész forgatókönyvem. Ezzel is azt üzentem mindenkinek, hogy a célok nem az én érdekeimet szolgálják, alapvető struktúraváltásra van szükség, és most ezért dolgozom. A jó tervek sem egyik pillanatról a másikra születnek. A fiatalok ismerik az új, jó és olcsóbb technológiákat, s ha 20-30 milliós sorozatokban vagy 70-80 milliós játékfilmekben (ilyen például a Nyócker) – nem kétszázmilliós filmekben – gondolkoznak, akkor megvan az út a jövõbe. Ehhez persze kell a szakkollégium támogatása is. Másik dolog a filmtörvény, amely adókedvezményeket tesz lehetõvé a magántõke bevonása érdekében. A harmadik a külföldi koprodukciós munka: nemcsak a közalapítványtól kell várni a támogatást...

Forrás: KonTextus.hu, Az interjút Sulyok Máté készítette.
Ide felraktam: 2008.08.04.