Tajmíri állapotok

"Érdemes volna mozaikba szedni, hogy az utóbbi tíz évben mi mindenre mondták - s nem utolsó emberek s a magyarságnak mindenképp méltó és tökéletes műveltségű képviselői -, hogy nem magyar. Nem magyar Budapest. Nem magyar a pesti nyelv. Nem magyar a közigazgatás államosítása. Nem magyar a börze. Nem magyar a szocializmus. Nem magyar a nemzetköziség. Nem magyar a mezőgazdasági munkások szervezkedése. Nem magyar a mozgó tőke. Nem magyar a szecesszió s a szimbolizmus. Nem magyar a felekezetek kihagyása az oktatásból, a vallás elhagyása a tanításból. Nem magyar a gúnyolódás. Nem magyar a türelmesebb szerelmi erkölcs. Nem magyar az általános választójog. Nem magyar a materializmus, de nem magyar az a feltevés sem, hogy az emberek eszük és szükségeik szerint teremtették és alakíthatják intézményeiket sőt szentségeiket is. S főképp: nem magyar az, akit nem boldogítanak a mi állapotaink, s legyen benne annyi becsület, hogy hagyja itt ezt az országot, mellyel elégedetlen."

Ezzel az 1908-ban(!) megjelent Ignotus idézettel kezdi publicisztikáját Hont András a Hírszerzőn, amit egy hosszabb elmélkedésre okot adot írás követ, és amit ajánlok mindenki figyelmébe.

(1908... Változott valami? Igen, a szimbolizumus és a szecesszió... talán.)